A karácsony

A Karácsony, december 25-én tartott keresztény ünnep, amely Jézus Krisztus születésérôl emlékezik meg. Egy római almanach szerint már Kr. u. 336-ban ünnepelték Rómában a karácsonyt. A Római Birodalom keleti részén azonban január 6-án emlékeztek meg arról, hogy Isten megjelent Jézus születésekor és megkeresztelésekor, Jeruzsálemben pedig csak a születést ünnepelték. A IV. század során a legtöbb keleti egyház átvette Jézus születésének ünnepéül a december 25-i dátumot. Az ellenállás Jeruzsálemben tartott a legtovább, de végül ott is elfogadták az új idôpontot. Az örmény egyház azonban a mai napig ragaszkodik a január 6-i karácsonyhoz. Miután keleten is december 25-én rögzült a karácsony, Jézus keresztelésére mint epifániára (Isten megjelenése) január 6-án emlékeztek. Nyugaton viszont ezen a napon ünnepelték a háromkirályokat, akik felkeresték a gyermek Jézust. Máig tisztázatlan, miért került a karácsony december 25-ére, de nagyon valószínû, hogy a régi keresztények így akarták háttérbe szorítani a “legyôzhetetlen nap születésé”-nek pogány római ünnepét. Ez az alkalom a téli napforduló utánra esett, amikor a nappalok ismét hosszabbak, és a nap feljebb kúszik az égen. A karácsonnyal összekapcsolódó hagyományok így többféle forrásból erednek. A római világban a Saturnalia (dec. 17.) a vidámság és az ajándékozás napja volt. December 25-ét az iráni isten, Mithra születésnapjának is tartották, akit az Igazságosság Napjának neveztek. A római újévkor (jan. 1.) a házakat zöld növényekkel és lámpákkal díszítették, a gyerekeknek és a szegényeknek pedig ajándékot adtak. Ezekhez a szokásokhoz járultak a germánok és kelták téli napfordulóhoz kapcsolódó rítusai, amikor a teuton törzsek behatoltak Galliába, Britanniába és Közép-Európába. A magyar karácsony szó szláv eredetû, s szintén a téli napfordulóra utal. Ettek, mulattak, meggyújtották az ünnepi fahasábot, elfogyasztották az ünnepi süteményt, fenyôfát állítottak, zöld növényekkel díszítették a házakat, jókívánságokat és ajándékokat váltottak. A tûz és a fény a meleg és a hosszú élet jelképei, ezért mindig fontos szerepük volt a téli ünnepeken, akár pogány, akár keresztény felfogásban. A középkor óta társítják a karácsonnyal az örökzöld növényeket mint a túlélés szimbólumait. A karácsonyt hagyományosan a család és a gyermekek ünnepének is tekintik, akik a kis Jézus vagy Szent Miklós nevében kapnak ajándékot.

A karácsonyfa történet

Ma már el sem tudnánk képzelni a karácsonyestét karácsonyfa nélkül. Talán ez a legszebb és leglátványosabb ünnepi szokás.
A különbözõ ünnepek során a fák, örökzöld növények szerepejelentôs volt, minden népnél.
A magyar népi hagyományokban a karácsonyi életfa vagy termõág tekinthetõ a karácsonyfa elõdjének.
A karácsonyfa, bibliai eredetû magyarázat szerint õsi, családfa jelentéssel bír; eszerint ez a fa Jézus családfáját is jelenti. Kapcsolatba hozzák a bibliai tudás fájával is, hiszen karácsony napja az elsõ emberpár: Ádám és Éva napjára esik.
A karácsonyfa-állítás német eredetû szokás, a 17. században terjedt el. A németek abban a hitben éltek, hogy a téli napforduló idején a gonosz szellemek, a halottak szellemei kiszabadulnak és szabadon csatangolnak a világban. A kísértetektõl az emberek csak úgy menekülhetnek meg, ha az élet örökzöldje, a fa alá húzódnak.
A hagyomány szerint Luthet Márton állított elõször karácsonyfát gyermekeinek. Õ azonban már Jézus születésének tiszteletére állította a fát és számtalan kis gyertyát gyújtott rajta.
Az elsõ, történelmileg is megalapozott adat 1605-bõl származik. Egy strasbourg-i polgár jegyzetei arról árulkodnak, hogy városában akkoriban terjedt el, hogy fenyõfákat állítanak. A fákat gyümölcsökkel, papírkivágásokkal, aranyláncokkal és édességekkel díszítették.
Magyarországon csak a múlt század második felében kezdett elterjedni ez a szokás a bécsi udvar ösztönzésére. Elõször csak a nemesi családoknál, késõbb a módosabb polgároknál is. A parasztok körében csak ebben a században, sokaknál csak 1945 után honosodott meg a fenyõfa-állítás.
Angliában ma sem szokás fenyõfát állítani, helyette fagyöngybõl készült koszorút függesztenek a mennyezetre. Van ahol az a hiedelem él, hogy a karácsonyfát is az ajándékozó földöntúli lény hozza.

Hannukah